Helyi jellegzetességeink
Falunkban a következő emlékművek ill. történelmi emlékek találhatóak meg:
A temetőn található emlékművet eredetileg az 1989-es rendszerváltást követően adakozásból emelték a kisgéresi emberek az 1944. december 3-án elhurcolt civil személyek emlékére. 107 név található rajta, amiből közel százan a háromnapos munkára / málenkij robotra / elhurcolva vesztették az életüket a szovjet kényszermunkatáborokban. 16 és 50 év között vitték el az embereket. 40 évig beszélni sem volt szabad erről a népírtásról. Néhányan pedig a második világháború halottai az emlékművön. Az első emlékművet Tiszai Nagy Menyhért, ref. lelkész tervezte. A második, új emlékművet 2016-ban adtuk át, ami a magyar állam segítségével újulhatott meg, mert az előzőt már ugyancsak kikezdte az idő vasfoga.
Központi emlékművet avattunk 2016 novemberében Kisgéresben a Felvidékről a szovjet munkatáborokba elhurcoltak emlékére. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Gulág Emlékbizottság együttműködésének köszönhetően került sor az emlékmű avatására. A szlovákiai Bodrogköz, Ung-vidék, Abaúj és Gömör területéről elhurcoltaknak állít emléket. Az emlékmű Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrász alkotása. A helyi alapiskola mellett található.
Templomunk
1772 egy fontos év a kisgéresi református közösség életében, ugyanis ekkor hozatják az első iskolamestert, akinek akkora házat építetek, ahol lakhatott is és istentiszteletekre is össze lehetett gyülekezni. Nem elégedtek meg ennyivel. 1780. május 17-én kérvényben kérik Vay István főgondnokot, hogy segítsen a gyülekezetnek önálló anyaegyházzá szerveződésében és a templom újjáépítésében. A faluban lakó 124 református család vágya 1783-ban teljesül be, amikor is önálló anya egyházzá lesznek. Egy év elteltével 1784-ben pedig, nem csak megépítik Isten házát, de fel is szentelik. Őseinkre olyan élő hitű, számban gyarapodó, áldozatkészségben nem szűkölködő gyülekezeti élet volt jellemző, hogy a templomukat, már 11 év elteltével - 1795-ben szűkössége miatt kitoldják, és tornyot is építenek hozzá. Erről tesz bizonyságot még ma is a főbejárati ajtó felett lévő írás: „Im honorem Dei. Curavit lanc Turrim Nob. Ecclesia Ref. Kisgeresiensis An. Dom. MDCCXCV” – Isten dicsőségére. Építette ezt a tornyot a kisgéresi nemes református gyülekezet az Úr 1795. évében. A templomnak szép barokkos tornya van. a díszítése klasszicista vonalakat idéz, a belseje inkább a 19.sz. romantikus átalakításait követi. Orgonáját a múlt század 50-es éveiben kapta, Csehországban, Krnovban gyártották. A legutolsó, főleg belső felújítás 2018-ban volt.
Pincesor
A legendák szerint már a tatárjárás idején is megvoltak a pincék, mert ide menekültek a tatárok elől a helyiek. Tudjuk, hogy akkor nagyon másként nézett ki ez a táj, mert vizes, mocsaras vidék volt és biztosan nem ide, hanem a mocsarakba húzódtak az akkoriak, ha élve akarták megúszni a történteket. Ugyanis a tatárok minden lakott helyet elpusztítottak, így a pincéket is felfedezték volna, hisz lakott hely közelében volt. A tokaji régió felemelkedése a 16.századra tehető, amikor is a török elfoglalta a déli történelmi borvidékeket, valószínűleg akkor fut fel nálunk is jobban a szőlőtermesztés. Mindenesetre vannak olyan pincék, amelyek ma már kőfallal vannak elválasztva egymástól, s ha elképzeljük a pincét egyben, akkor olyan nagy helyiséget kapunk, amilyenek a középkori várak alatti pincékre emlékeztetnek.Úgy gondoljuk, hogy egyes pincéink min. 4-500 évesek lehetnek, főleg azok, amelyek a régi, tufába vájt pincéket jelentik. Jelenleg 317 pince található a pincesoron. 83 lejáratból lehet a pincéket elérni. Egy lejáratban lehet egy pince is, meg lehet 13 is. Vannak amelyek tufába vájtak és boltívesek, andezit kövekből kirakott folyosókon lehet lemenni a pincébe, amit a közeli Lapis dűlőről bányásztak. Vannak tisztán andezit kőből kirakott boltíves pincék, és az újabbak, aminek a falait ugyancsak kőből rakták, de a teteje már betonból van, nincsenek boltívek. Ezek a pincék a 20. században épültek.